Aranyeső Atlantában

2018.10.02, 12:51 Kajak-kenu
A sárkányhajó világbajnokságnak az idei évben az amerikai egyesült államokbeli Atlanta, pontosabban az annak jószerével külvárosát képező Gainesville adott otthont. A Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) égisze alatt szervezett viadal futamai a hazai sportbarátok számára az 1996-os olimpiáról ismerős Lake Lanier versenypályán zajlottak, szeptember 13. és 16 között. A magyar csapatnak két paksi tagja is volt: Kirschner Zoltán és Prancz Zoltán, az Atomerőmű Sportegyesület Kajak-Kenu Szakosztályának kenusai. A hazai válogatott kiválóan szerepelt: hatszor állhattak fel magyarok a világbajnoki dobogó legfelső fokára, s játszották el a tiszteletükre a Himnuszt. Emellett további 6-6 ezüst- és bronzérmet nyertek. A küzdelmekből és a sikerekből a paksi versenyzők is bőven kivették a részüket. -Prancz Zoltán helyszíni beszámolója

A paksi versenyzők részvételével elért eredmények:

1 hely:

  • 10 személyes hajó, senior férfi, 500 méter,
  • 20 személyes hajó, senior férfi 500 méter,
  • 10 személyes hajó, senior mix 2000 méter,
  • 20 személyes hajó, senior férfi 2000 méter,
  • 10 személyes hajó, masters férfi 2000 méter,
  • 10 személyes hajó, masters mix 2000 méter.

 

2. hely:

  • 20 személyes hajó, senior mix 500 méter,
  • 10 személyes hajó, senior mix 500 méter,
  • 20 személyes hajó, senior férfi 200 méter,
  • 10 személyes hajó, masters férfi 500 méter.

 

3. hely:

  • 10 személyes hajó, senior férfi 200 méter,
  • 10 személyes hajó, senior mix 200 méter,
  • 10 személyes hajó, senior férfi 2000 méter,
  • 20 személyes hajó, senior mix 2000 méter.

 

A győzelmeket még értékesebbé teszi, hogy utoljára nyolc éve, a 2010-es szegedi világbajnokságon sikerült magyar hajónak senior kategóriában világbajnoki címet szereznie, most pedig mindkét paksi versenyző nyakába több, senior számban kiosztott aranyérem is került. (A senior kategóriáról azt kell tudni, hogy ez a sportág csúcskategóriája, amelyet az életkoruknál és edzettségüknél fogva legjobb versenyzők számára írnak ki. Közöttük rendszerint számos profi sportoló is rajthoz áll, akik jellemzően kenuból szállnak át a sárkányhajóba a világbajnokság idejére. A senior kategórián kívül még junior és masters kategóriában, azaz a húsz év alatti és a negyven év feletti korcsoportnak írnak ki futamokat.)

A világbajnoki címek ellenére az atlantai küzdelmek legkülönösebb epizódját mégsem valamely győzelem, hanem egy harmadik helyezés jelentette a magyar csapat számára, amelyről talán nem túlzás azt mondani, hogy az eredményhirdetést végignéző valamennyi résztvevő számára emlékezetes marad. Az eset a 10 személyes hajók senior férfi 2000 méteres futamához kapcsolódik, amelyben a magyar egység nagy esélyesként állt rajthoz. Hosszútávról lévén szó, az érvényben levő szabály szerint a hajók nem egyszerre indultak, hanem 10 másodpercenként egymás után. (E szabály értelmében a hajók igazából elsősorban nem is egymással, hanem az órával versenyeznek, hiszen a verseny közbeni pillanatnyi pozícióját senki sem tudhatja pontosan, hanem az időeredmények döntenek, amiket a futam után hirdetnek ki.) Elsőként az olasz hajó rajtolt. Utánuk következtek a magyarok, akik esélyeshez méltóan már az első körben ráeveztek az olaszokra, és nem sokkal később utol is érték őket. Ilyen esetre nézve mind az írott, mind az íratlan szabályok azt diktálják, hogy az utolért hajónak el kell engednie a gyorsabb egységet, azaz nem szabad akadályoznia. Az olaszok azonban rendkívül sportszerűtlenül viselkedtek, s nemhogy akadályozták a magyarokat az előzésben, de egyikük még meg is fogta a hajójukat. Mindez súlyos késleltetést és nagy időveszteséget okozott. Az olaszok sportszerűtlensége egyébként teljesen értelmetlen volt a saját szempontjukból, hiszen nem javította a pozíciójukat, nem kerültek közelebb a dobogóhoz. Kikaparták viszont a gesztenyét a szám másik esélyes egységének, az ugyancsak erős német csapatnak, amely végül megnyerte a futamot. Sőt, a késleltetésnek köszönhetően még egy hajó becsúszott a magyarok elé, a második helyre. Az eredményhirdetés viszont váratlan csattanót hozott. Az történt ugyanis, hogy egy technikai hiba miatt az első két helyen végzett csapatok nemzeti lobogóit csak az árboc feléig sikerült felhúzni. Így – miközben a német himnusz zengett a hangszórókból – a magyar zászló emelkedett a legmagasabbra, szimbolikusan megjelenítve a valóságos és igazságos sorrendet, egyszersmind szerény elégtételt szolgáltatva a kissé elcsüggedt hazai lapátolóknak és a szurkolótáboruknak.

A verseny szervezése és lebonyolítása egyébként az esemény rangjának megfelelő színvonalú volt. Egyfelől érződött a szigorú biztonságra törekvés: számos rendőr, valamint nagy és még nagyobb rendőrautó biztosította a helyszínt. Másfelől jelen volt az amerikaiakra jellemző, jó értelemben mondott lazaság is. Érdekes színfoltot képviselt például az a zászlófelvonó rendőr, aki az eredményhirdetések alatt sajátos táncot lejtett a különböző himnuszok ütemére. (A győztesek nemzeti zászlóinak felvonását minden nap az Egyesült Államok valamely fegyveres testületének díszegyenruhás tagjai végezték. Nem mondható, hogy ezek egyikeként a rend említett őre ne került volna a produkciójával a figyelem középpontjába.)

A világbajnokság végeztével a magyar csapat nagy része nem sietett haza, hanem, ha már kint voltak, megtoldották a versenyt egy párnapos kirándulással. Voltak, akik New York, mások New Orleans felé vették az irányt, és akadtak, akiket a floridai strandolás vonzott. Legtöbben azonban az Atlantát és a közelében levő településeket érintő körutat választották. Számukra maradandó élményeket kínált többek között a Georgia Akvárium, a cherokee-i indiánfalu, a Mingo Vízesés, a sweetwateri tavas barlang, a chattanougai Rock City, vagy éppen a gatlinburgi erdei túra. Az utóbbit a fantasztikus természeti környezeten túlmenően az tette módfelett izgalmassá, hogy errefelé jó eséllyel lehet medvékkel találkozni. A mellékelt képen látható jószág is itt került lencsevégre.