Fiatalok a korosztályos válogatottban!

2020.11.13, 11:11 Kosárlabda
Buglyó Barnával, Kékesi Kolossal és Pavlík Botonddal készítettünk interjút.

Az utánpótlás nevelés mindig prioritást élvezett az Atomerőmű Sportegyesületnél, korosztályos csapataink évről-évre érnek el sikereket itthon és külföldön is. Három fiatal utánpótlás játékosunkkal és edzőjükkel készítettünk interjút, akik meghívót kaptak a Magyar válogatott táborába, sőt közülük egy játékos már külföldön bontogatja a szárnyait. Buglyó Barna, Kékesi Kolos és Pavlík Botond mesélt nekünk.

 

  1. Tavaly már meghívást kaptatok a magyar válogatott nyári edzőtáborába, idén is az ország legjobbjaival tölthettetek el pár napot. Milyen érzés ilyen fiatalon bekerülni a válogatottba?

Barna: „Megtiszteltetés a magyar válogatott tagjának lenni. Az első alkalommal nagyon izgultam, de hamar összehaverkodtam a srácokkal. Idén nem csak a saját korosztályomba kaptam meghívást, hanem az U16 válogatott csapatába is.”

Botond: „Nagy megtiszteltetést, örömet és motivációt jelent számomra, hogy számítanak rám a 2006-os magyar válogatottban.”

Kolos: „Nagyon jó érzés, mert látszik, hogy van eredménye a belefektetett munkának.”

 

  1. Milyen a hangulat egy ilyen edzőtáborban?

Botond: „Minden alkalommal izgatottan várom, hogy találkozzak a fiúkkal, hisz remek a hangulat az ilyen összetartásokon! Rengeteg barátra leltem ezekben a táborokban. Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot a srácokkal, van egy csoportunk is, ahol megbeszéljük kinek milyen bajnoki meccse van éppen a szezonban.”

Kolos: „Mindig jó, mivel már egy ideje ismerjük egymást, és mindenki jóban van mindenkivel, ezért nem alakul ki sok konfliktushelyzet.”

 

  1. Barna, augusztusban Németország felé vetted az irányt, az Orange Akadémián folytatod a pályafutásodat, a 120 ezres germán egyetemvárosban, Ulmban. Hogyan kerültél oda?

„2019-ben az EYBL nevű nemzetközi tornán szerepeltünk, ahol lengyel, cseh, török, német, olasz, magyar, bolgár csapatokkal játszottunk. Csoportelsőként jutottunk tovább, magunk mögött hagyva pl. a Bayern München és Balkan csapatát. Sajnos a tornát lefújták a vírus miatt, így nem tudjuk meddig jutottunk volna el. Ezen a tornán figyelt fel rám egy játékosmegfigyelő. Nyáron sikerült kijutnom Ulmba, ahova Jan Pavlík kísért el minket, és ő volt az aki szakmai szempontból is megnézte az akadémiát. Első benyomásom is nagyon jó volt, vadonatúj a campus épülete, mindenféle új technikai dolgokkal van felszerelve, pl. 3 db edzőpálya, több szintes konditerem, futópálya a karzaton, atlétikai labor, mozi stb. Az edzők tapasztalt Bundesliga és Euroliga játékosok voltak. A látogatás után nem volt kérdés, igent mondtam, melyben a szüleim és Jan is támogattak, 4 éves szerződést írtam alá.”

 

  1. Milyen rutin szerint telnek a napok a válogatottban, illetve az akadémián?

Botond: „Napi két edzésen veszünk részt, az edzések között délutáni pihenő van, este pedig csapatépítő tréning.”

Kolos: „Ahogyan Bobó is mondja napi 2 edzés van reggel és délután, ezért van sok szabadidőnk is, amit rendszerint együtt töltünk, illetve a napi 3 étkezés.”

Barna: „Felkelek és iskolába megyek, utána egyéni edzésre van lehetőség. Az egyéni edzés dobásból és labdavezetős feladatokból áll, ezután hazamegyek és a magyar iskolába lévő tantárgyakat tanulom, miután végeztem irány a Campus, csapatedzés. Az edzésen bemelegítés után általában 5-5 elleni játékot szoktunk gyakorolni, majd hazatekerek biciklivel, tusolok vacsorázok és alszok. Egy héten 7-8 edzésem van, minden hétvégén 2 meccs. Sokkal gyorsabb a kosárlabda, technikában nem jobbak, de 120%-kal kell dolgoznunk még edzéseken is.”

 

  1. Barna, Ilyen fiatalon egyrészt bátorság, másrészt kitartás is kell, hogy belevágj egy ilyen kalandba. Mik voltak az első benyomások, volt-e kultúrsokk? Könnyen beilleszkedtél?

„Általános iskola óta tanulom a német nyelvet, azt hittem nem lesz gond vele, aztán jött a valóság. Sokat megértettem, de válaszolni nem tudtam olyan gyorsan. A beilleszkedéssel nincs baj, de a német ételek ízvilága különbözik a hazaitól. Az internátusban két szakács főz ránk és Stefán vigyáz ránk, intézi az ügyes-bajos dolgainkat. 11-en vagyunk kosarasok, van közöttünk több német, de van bolgár, dán, lengyel, osztrák, svájci és szerb játékos is.”

 

  1. Mennyire van bennetek bizonyítási vágy és mit gondoltok, hogy kezelitek azokat a szituációkat, amikor „ismeretlen” játékosokkal kell egy csapatban játszanotok vagy edzenetek?

Botond: „Már az 5. válogatott edzőtáborom volt az őszi szünetben. Természetesen nem vagyunk még teljesen összeszokva, de nem nevezhető „ismeretlennek” sem a szituáció, hisz kb. 10 ember állandó meghívott tagnak mondható. Igyekszünk minden edzéssel közelebb kerülni egymáshoz, megismerni egymás játékstílusát. Nyilvánvalóan figyelem a velem egy poszton lévő játékosokat és igyekszem a legjobb formámat adni, hogy bebizonyítsam azt, hogy helyem van a válogatottban.

Kolos: „Bizonyítanom mindig kell, ha már eljutottam erre a szintre, akkor meg kell mutatnom, hogy kiérdemeltem. Ismeretlen játékosokkal -ahogy említettem- nem sokszor edzek, hiszen ismerjük egymást legalább névről.”

 

  1. Jelenleg még gimnazisták vagytok, hogyan tudjátok összeegyeztetni a tanulást a sporttal?

Botond: „Első osztályos voltam, mikor elkezdtem kosáredzésekre járni. Úgy, ahogy a kosárlabdában, az iskolában is maximalista vagyok, az évek alatt megtanultam összeegyeztetni a tanulást és a sportot.”

Kolos: „Koncentrálok órán és így a lényeget már ott meg tudom ott tanulni.”

 

  1. Barna, A koronavírus-járvány hogyan befolyásolja a kintlétedet?

„Eddig minden rendesen ment, iskola és az edzések is. Két hete az internátusban az egyik lakó pozitív lett, így 14 napig karanténban voltunk. Novemberi hónapra sajnos a szezont   függesztették. Jelen pillanatban az a döntés család és a vezetők között, hogy itt maradok Ulmban, az edzéseket megoldják, iskolába változatlanul járok, hogy erősödjön a német tudásom.”

 

  1. Ki a példaképetek és miért?

Botond:” A példaképemet nem kell messze keresni. Apukám sokszoros cseh válogatott játékos, emellett 2 egyetemi diplomát is szerzett. Célom, hogy minimum az ő nyomdokaiba léphessek!”

Kolos: „Nincs kifejezetten példaképem, de sok játékosra felnézek, és próbálom összegyűjteni és alkalmazni a tőlük tanultakat.”

 

A fiatalok többek között Jan Pavlík kezei alatt nevelkedtek, így a szakosztályvezető is nyilatkozott nekünk: